Ha a fentebb látható képes orosz használati utasítást (és kibővített verzióját, a Háború és békét) megfontoltuk és humanitárius okokból elvetettük, akkor kénytelen vagyunk máshonnan megközelíteni a nagy kérdést. Hogyan is vágjunk tehát bele a franciatanulásba úgy, hogy

1) ne vágjuk fel az ereinket az Allons-y vagy a France-Euro-Express (a két tipikus középiskolás nyelvkönyv, de erről később) második leckéjének első lapjával, 

2) a startpisztoly eldördülésétől számított harmadik hónap végére is maradjon erőnk legalább imitálni, hogy továbbra sem adtuk fel, hogy franciául kérjünk croissant-t és tejeskávét a párizsi nászutunkon?

MOTIVÁCIÓ

Az első - és legfontosabb - lépés: keressünk pontos motivációt, és ha megvan, ne tévesszük szem elől. Külföldi munkát szeretnél? A vendéglátóiparban, irodában, beteggondozásban? Zsíros állást szeretnél egy SSC-nél? Kell a nyelvvizsga a diplomához? Eredetiben olvasnád Charles Baudelaire Egy dög című, hányingerkelően szép versét? Dekorszenvedélytől hajtott lányok kirakhatják a kurzívval szedett céljukat egy szép, barokk/minimalista képkeretbe az íróasztalra, reál-beállítottságúak felállíthatják a megfelelő SMART-kritériumokat. Hidd el, a motivációra szükséged lesz.

ÖNVIZSGÁLAT - Egyedül vagy tanárral?

A második lépés az önvizsgálat. Van az olcsó és önfegyelmet igénylő út, meg a drága, ahol számíthatsz némi külső motivációra. Értsd: egyedül tanulsz otthon, vagy elmész tanárhoz/kurzusra. A kettő kombinációja is lehetséges. Ebben az esetben alapvetően önállóan birkózol az anyaggal, és csak a problémás kérdések kapcsán konzultálsz egy tanárral. A reprezentatív, teljes lakosságra kiterjedő, KSH által validált közvélemény-kutatásom szerint az emberek úgy 10 %-a képes a szigorú és következetes önálló tanulásra. Volt egy munkatársam az egyik SSC-nél, aki egy jó B1-es szintet ért el teljesen egyedül, én a konzultációs módszerrel szereztem gazdasági nyelvvizsgát az általános után, de engem motivált a legjobb múzsa, a diplomapara. Összességében azonban nem lesz könnyű dolgod, ha az önállóságot választod - de ez a blog azért igyekszik pár tippet összegyűjteni.

Ha mankóra van szükséged, döntened kell: tanár vagy kurzus. Lássuk a prokat és a kontrákat:

Kurzus pro: 1. olcsóbb, 2. a nyelvtani alapok kiválóan elsajátíthatók, ha egy lajhárénál több akaraterővel rendelkezel, 3. a csoportos szenvedés pedig inspiráló. Én így jutottam el B1 szintre, i.e. 2006 körül egy bájos vidéki mezővárosban.

Kurzus kontra: 1. minden csoport a leglassabb tag sebességével halad, tehát a kurzus hatékonysága a társaidon múlik, 2. kevés az egy főre jutó idő, tehát nem lesz túl sok alkalmad a szóbeli interakcióra, márpedig a nyelvet leginkább beszélni akarjuk.

Tanár pro: 1. teljes figyelem, 2. sok szóbeli interakció, 3. egyénre és célra szabott készségfejlesztés, szerencsés esetben. Így jutottam el a középfokú nyelvvizsgáig i.e. 2007 körül egy bájos vidéki mezővárosban.

Tanár kontra: drága, legalább kétszeres költséggel kell számolnunk a kurzushoz képest. Minden egyéb kockázati tényező kiküszöbölhető a megfelelő tanárválasztással (erről még szó lesz).

A személyre szabott készségfejlesztés kapcsán pedig vissza is térhetünk az első ponthoz: a célodtól függően bizonyos kompetenciákra nagyobb szükséged lesz. Ha a francia vendéglátóiparban akarsz dolgozni, akkor a hallásértés feladatokra külön hangsúlyt kell fektetned, viszont - bár a nyelvhelyesség sosem elhanyagolható! -  nem szükséges kiemelkedő eredménnyel teljesítened a nyelvhelyességi teszteket. Ha SSC-nél akarsz dolgozni, akkor a szövegalkotási képességeidre kell gyúrnod, hogy lényegre törő és világos e-maileket tudj írni időrabló szótárazás nélkül, mert könnyen lehet, hogy szinte csak írásban kell majd kommunikálnod. Ezek a szempontok persze inkább csak B1 szint után lesznek igazán fontosak, de az biztos, hogy egy jó tanár képes a céljaidnak megfelelően súlyozni a tananyagot.

(Mivel rövidebb-hosszabb ideig - és egyelőre maradjunk inkább ennyiben - megfordultam már SSC-ben, francia egyetemen és francia munkahelyen gyakornokként, és az Egy dögöt is olvastam, így igyekszem majd többféle készség fejlesztésére koncentrálni a blogon.)

RUTIN

Ha idáig eljutottál, már tudod, hogy miért és hogyan akarsz tanulni. Át kell gondolnod, hogy mi fér be a napjaidba. Ki kell alakítanod egy rendszert, akkor is, ha tanárral, s akkor is, ha egyedül állsz neki. Az ökölszabály, hogy legyen érelme château-borok és camembert-t helyett órára költened, a következő: legalább ugyanannyi időt kell töltened tanulással otthon, mint amennyit a tanárnál töltesz. (Ideális esetben pedig dupla annyit, de persze jó lenne a világbéke, az örök élet és az ingyen sör is.) Nem baj, ha nem egyszerre akarod letudni a penzumot: ha minden reggel felírsz tíz kifejezést, amire napközben rápillantasz, este megcsinálsz egy 10 perces duolingo-leckét és lefordítod a kedvenc francia youtubered instagram-posztját, vasárnap délután pedig írsz egy 20 mondatos kisesszét, az is oké. A lassú, de biztos csigatemphóhoz is szükség van heti két óra tanulásra, különben minden kipereg az agyadból, mire eljutnál a száz szavas szókincsig. Keress két órát hetente, akkor is, ha az 5*10 perc reggelente, 5*10 esténként, és 20 perc vasárnap.

Hogy én hogyan kezdenénk neki a franciatanulásnak a mai eszemmel? Milyen eszközöket vethetsz be a gyorsabb haladásért? Még mindig megér Párizs egy misét? Folyt. köv.